Ismerjük egymást

Ezer évig aludtál

szerelmek alvó ligetén

a rozsdás mese-kútnál.

Te az enyém voltál, enyém,

én is veled aludtam,

a néma, sápadt vőlegény.

A kíntól összedúltan

érted szivem tőr járta át

valamikor a múltban.

Egykor megvívtam száz csatát,

s bús éjeken viharzón

hullt rám a vér és a zsarát.

Te voltál a menyasszony,

s csókoltad búgva vérrel

hideg, viaszos arcom.

Most egymás keblin ébredünk,

s rám dőlsz, hogy a szemem lásd,

álmoktól árnyas a szemünk.

Nézünk... Ismerjük egymást.