ISTEN, A VIGASZTALAN

Ő: Minden, de áldani nem tud,

Ő: Minden, de senkit se büntet,

Ő teljesíti az Időt

S nem érti meg a mi szívünket.

Hatalmasabb a Jehovánál,

Ő a hideg Ámennek atyja;

Ő csak mosolyog és akar

S egy fagyott Nap az ábrázatja.

Úgy forgatja a Mindenséget,

Mintha unott játékot űzne,

Egy-egy világot megfagyaszt

S ötöt-hatot hajít a tűzbe.

Nem int, nem bosszul, nem jutalmaz,

Mennybe nem kísér, föld alá nem.

Vele holott egyek vagyunk:

Ő: a Muszáj, a Lesz, az Ámen.

Ha ízeinket összetépjük

Istentelen, nagy fájdalomban,

Ő csak mulat: se nem szeret,

Se nem dühít bennünket jobban.

Ő: a nagy-nagy Élet-folyóvíz,

Zuhogva zúg, kacagva harsog,

Sodor, zúz, ont, fut szüntelen,

Nem fogják gátok s renyhe partok.

Ő: a folyásnak akarója,

Melynek forrása s vége nincsen.

Ő: Minden és vigasztalan,

Egyetlen és borzalmas Isten.