Isten háta mögött

Oly unt ma a kisváros, oly szűk ma a világ,

Úgy vonnak, úgy üzennek a távol Indiák.

Oly bús a kaszinó s Gvadányi képe fáj,

Úgy hí, úgy int keletről egy naphímezte táj.

Talán Japánba kéne elmenni csendesen,

Ott könnyű a halál és az élet nesztelen.

Talán az új világban, ős erdők szigetén,

Feledném, hogy milyen nyűtt az idegem, szegény.

Talán a büszke Berlin zuhatag élete

Lenne e kósza érzés zenekísérete.

Talán az Óceánnak egy pontján él a táj,

Hol kifáradt sirályként némán lehull a vágy.

Vagy a komor középkor tömjéne kell neked

Szívem s az égi ostya aranykehely felett?

Vagy nincs a nap alatt már sehol tenyérnyi hely,

Hol végtelenbe indult vágyam te, elpihenj?

Talán az éjbe omlott tájékok lelke hí

S a kedves cimboráknak elporlott szívei?