Isten szeret

Az este bús,

a szél irígy.

Parányi mécs

be szürke így.

Susog, beszél

száz sírverem

és messze egy

tükrös terem.

Sok bánatunk,

kevés derünk –

angyal, vezess,

gyerünk, gyerünk!

Forogni fog

sok fürge kör,

villogni fog

ezer tükör.

Egy árva mécs,

egy kis szavam:

ezernyi mécs,

ezer szavam.

Valami nagy,

sötét keret...

Az ember sír.

Isten szeret.