Isten

Uram, olyan egyforma minden szolgád

És oly egyforma minden templomod,

S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra

Keresztet tűznek-e vagy csillagot.

Uram, én békén hagylak az imámmal,

De Te se kívánj a szívemtől semmit,

Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor

Mosta le rólam a Te törvényeid.

Uram, teremtők vagyunk mind a ketten,

Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad,

Olyan igaz, hogy én formállak Téged

És nincs Uram, én rajtam más hatalmad.

Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén,

Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek,

Amíg csillagbetűkbe írva látlak:

Uram, lesz még találkozásom Véled.