Isteni líra

Ó zengj, isteni líra! Zaján a földi ködnek,

Zengj túl te égi gőggel a testvér csillagokra,

Vágyaktól hangjaid a végtelenbe nőnek

S lobogva ég a szív, mint Hóreb csipkebokra!

Szegény, szegény vagyok! De zengj, isteni líra

S a távoli egek fényével homlokomra

Tüzelj, ihlet tüze s elomló napjaimra

Örök fényt csalj rímek és ütemek kohója!

E dalt magában egy magános szív dalolja,

Magának zengi ő, de a daloknak sírja,

A zengő temető, a föld az égi boltra

Veri a dallamot. Ó zengj, isteni líra!