ITT, A BOZÓTBAN

Hallom, itt, a bozótban,

Hogy minden nagyon jól van

Amott, ahol élnem kellene.

Grófék élik, mi érték,

Zsidó fölszedi bérét,

Barátságos a magyar világ.

Csak egyszer meggyógyulnék,

Csak egyszer szabadulnék,

De sok arcról tépek le mosolyt.

Majd lerántom a lárvát

S a síró magyar árvát

S ami csak fájhat, megmutatom.

Mint bennem, fojtón, bátran

Csap majd szét ez országban

Kén-tüzesen a keserüség.