ITT EGY FA, OTT EGY FA

Itt egy fa, ott egy fa,

Villámsujtott, lombtalan,

Szenesszivű, keserű,

Büszke fa.

Itt egy fa, ott egy fa.

Mért nem zöldek? - kérdik a mezők.

Fekete porukat kerülik a méhek.

Suttognak az almafák:

Legalább

Mért nem hoznak vadalmát,

Mit henyélnek?...

Gerendának nem valók,

Akasztófának se jók.

Csupa kérdés szidja őket,

Szomjas kérdés öli őket.

Kiesett a fényes ég

Összeégett karjuk közül!

Állnak, mint a kútgémek,

Mégsem jelölnek kutat:

Igy is élni! Mit akarnak?...

Itt egy fa, ott egy fa,

Összeégett szívvel-karral

Messzi egekbe mutat.

Hejh!

Ha mi egyszer az Úristen elé

- Papunk mondta, hogy mindent ő ad -,

Ki a sorbaállást adta,

Szívünk helyével, szótlanul

Sorbaállunk elszánt csapatba

És követeljük az ifjúságot!