ITTHON AZ ÚRFI

Óh, csak itthon úrfi az úrfi:

Törött, paraszti pajtásokkal

Búsan-vidáman foly a beszéd:

Jó a feleség s nincs feleség.

Jön szurtos hadja a kicsiknek

S régi apjukat nézem bennük:

Roncs máris mind s vénségre szakadt.

Szólok csöndben: el ne hagyd magad.

Iszonya az öregedésnek,

Feleségtelen csintalanság,

Áve, akitől csoda ered.

Gyerek, aki gyerekért gyerek.

Hisz harminc éve így csatangol

Szegény fejem s bölcsen csinálja:

Túl az igás és malmos körön

Néha mégis elfog az öröm.

Néha mégis úrfi az úrfi,

Öreg cimborákat sajnálhat

S tán sokat sír, de hogyha lehet,

Gyermekül old szivet és nevet.