IV AH! JAJ! MIT SZEMLÉLEK...

Ah! jaj! mit szemlélek,

Én nagy bünös lélek,

E gyász sirban?

Istenem hogy megholt,

A ki teremtett volt,

Koporsóban

Temettetett s rekesztetett.

Kinoztam, szegeztem,

Fára feszétettem,

Mert vétettem.

Zsidóknál keményebb,

Sokkal kegyetlenebb,

Bizony vagyok,

Mert én megesmérem,

Test- vére én bérem,

Oh melly nagyok!

Én árultam, ostoroztam,

Gyilkossan megöltem!

Vajjon m[i]ért születtem,

Teremtettem?!

Itt fekszik röjtökben,

Árnyék kenyér színben

Szent testiben,

Ide helheztetett,

Kővel rekesztetett,

Temettetett.

Sirj én hóhér szivem,

Illy gyilkos miért lettem,

Az ártatlan báránt

Mint bünöst egyaránt

Ugy üldöztem.

Hogy szenvedj így értem,

Ah miért érdemlettem,

Én Istenem!

Hogy mennyekbül leszáll,

Fölségedtűl megváll

Én Istenem!

Csupán azért,

Szerelmedért,

Alkotott férgedhez,

Pártütő népedhez

Én Istenem!

Oh Jézus, még se hagyj,

Bár értem sírban vagy,

Esedezem!

Sebeid csókolom,

Bűnömet megvallom

És könyvezem.

Már nem véttek s nem feszétlek

Igazán igérem

Fogadom s esküszem,

Engedj, kérem.