IV. [SZÉP ÉLETEM...]

Szép életem, te távozó lét,

visszaadok mindent néked:

bársonnyal sebző bánatszövedéked,

szerelmed s sok más tövises éked

s ezer bénitó bánatod.

Mindent: Meát is visszaejtem

mélyre hajolva, bágyatagon.

Szép életem, vedd vissza őket,

mindent, Meát is ráadom.

Szép életem, üdvözlöm halkan

ajkad bibor-kohóját,

mely forró tüzzel lenditette

forgó kerekem pergő szijját.

Távozz jó szivvel kegyesen.

S míg enmagamról leesem:

elfáradt csók a fáradt ajkon -

szállj messze, könnyen, vidoran

s apadt szemem s vásott fogam

ne lásd, hogy holtra-csukva tartom.

Esetten, félszeg ferdeséggel

olvasok magamra mostan:

életem cipőjét félretapostam

s most lengek az őszben, a rőt avarosban:

kertem riasztó réme.

S nem tudhatom, hogy én-e,

vagy életem, ó nagy isten,

az, aki adós, hogy segitsen

e furcsa és nyugodt halálban?...

Mert ó, jaj, én mindent megtaláltam!