IV. Szép volt és ifju, mint a hajnal

Szép volt és ifju, mint a hajnal

S ábrándos, mint az alkonyat.

Egy angyaltól a magas égben

Nem különbözhetett sokat.

Mikor először jött utamba,

Világos kék ruhát viselt,

S oly szépen nézett, hogy, ha láttam,

Szerelmes szívem dalra kelt.

Azóta nagysád lett belőle;

Hideg és büszke, mint szokás.

S a rege szól: Volt egyszer egy lány,

Ábrándos, szőke, kékruhás...