Ivás közben

Koczingató, vig czimborák,

El a búval, legyünk vidámak.

Mindenki hajtsa fel borát,

Mert borban elmerűl a bánat.

Ha példa kell, elől megyek

S poharam’ felhajtom kaczagva;

Hisz’ józan fővel, úgy lehet,

Bolondos szívem megszakadna.

Hej! bölcs az ember részegen!

A búsnak borban szép az élet.

Ma legbolondabb az legyen,

Ki legbitangabb, legszegényebb.

Jogomat, hajrá! nem hagyom.

Csörgősipkát fejemre gyorsan!

Dehogy van annyi fájdalom,

A mennyi vígasz van a borban.

Igy tetszetek ti, így nekem,

Az ifjuságot ünnepelve;

S úgy kaczagok beszédteken,

Hogy szinte könny tolul szemembe.

Szeressetek! vigadjatok!

Hisz’ én is mindig ezt akartam,

S hogy öröm és lány elhagyott,

Nem múlt, becsűletemre, rajtam.

Daloljatok! daloljatok!

Az ifjuság ég szemetekben.

Az örömet s a bánatot

Eltitkolnotok lehetetlen,

Mutatja, bármit érzetek,

Szemetek, arczotok, mosolytok.

Jó lenni nékem köztetek!

Jó, mert felejtek s mosolygok.

Ha veszteség ér titeket,

Elpanaszoljátok s reméltek.

Szerencse, áldás integet

Büvös mosolyával felétek.

Nekem meg’ immár az se fáj,

Hogy a szerencse sohasem jő,

És lelkem mint az éjmagány

Mindíg sötét, mindíg egyenlő.

Több bort hozassatok fiuk!

Bolondnak lenni bölcs erénye.

A rosszból nektek is kijut;

Hajrá! minek törődni véle!

Egykép’ mulnak jó s rossz napok

Csak töltsetek a poharakba!

Akár ha mindjárt meghalok!

Legalább meghalok kaczagva!