IX. Szeretlek mint egy elhagyottat

Szeretlek mint egy elhagyottat

Egy másik elhagyott szerethet.

A hogy vergődő fájdalom csak

Képes szeretni: ugy szeretlek.

Nem a gyönyörnek tiszta mézét

Szomjazza ajkam, hogyha csókol;

Az, a mi hozzád vonz, a részvét,

Szeretlek, édes, szánalomból.

Szeretlek, mert mint én, leányka,

Te is jobb sorsot érdemelnél.

Szeretlek, mert reád találva

Látom, van árvább sziv szivemnél.

Szeretlek önzésből, kimondom;

Mert a midőn szemedbe nézek:

Egyszerre tűrhetőbb a sorsom

S én kezdlek vigasztalni téged!