IX. ZSOLTÁR

Dicsérlek téged, Úr Isten,

És áldlak teljes szívemben,

És az te csudatételidet

Hirdetem jótéteményidet.

Tebenned, Uram, vigadok,

Nagy örömömben tombolok,

És az te fölséges nevednek

Szép dicséreteket éneklek.

Mert az én ellenségimet

Megtérítéd, veréd őket,

Kik rettegvén hátraesének,

Színed elől mind elveszének.

Én igyemet megtekintéd,

És kegyelmessen felvövéd,

Ülvén törvéntévő székedben,

Megmentél igaz ítéletben.

Az pogányokat megfeddéd,

Az gonoszokat elvesztéd,

Semmivé tőd az ő nevöket,

Teljességgel eltörléd őket.

Te, ellenség, azt alítád,

Hogy te könnyen elronthatnád

Ez városokat; elrontád-é,

Még híreket is eltörléd-é?

Nem lehete, mert az Isten

Megmarad dicsőségében,

Ő törvényszékit készíteti,

Az ítéletre letéteti.

Dolgában tart igazságot,

Előhívja ez világot,

És igazsággal mindeneket

Megítél minden nemzeteket.

Ő az szegénnek ótalma,

Őrzője, minden jutalma,

Azki szükségének idején

Hozzád ohajt könyörgésében.

Azért bíznak csak tebenned,

Azkik esmerik szent neved,

Kik tőled várnak segétséget,

Úr Isten, nem hagyod el őket.

Énekeljetek az Úrnak,

Az Sion hegyén lakónak,

Sokságát cselekedetinek

Hirdessétek minden népeknek.

Azki nyilván megkeresi,

Az igaz vért nem felejti,

És az szegényeket nem hagyja,

Kiknek kiáltásokat hallja.

Uram, légy kegyelmes nékem,

És tekéntsd meg nagy ínségem,

Az ellenség életem gyötri,

Az halál kapuiból végy ki.

Hogy dicsérhesselek vigan,

Az Sionnak kapuiban,

És örvendezhessek szivemben,

Hogy engem megtartál kegyessen.

Az pogányok pedig szörnyen

Estek az önnön vermekben,

Azmelly hálót ők másnak hántak,

Önnön lábok abban akadtak.

Innen az Úr esmertetik,

Szent ítéleti megtetszik,

Hogy az gonosz ő szándékában,

Önnön magát ejti hálóban.

Az gonosz népek hirtelen

Bédőlnek az nagy mélységben,

Az pogányok is mind elvesznek,

Kik Istenről elfeledkeznek.

Az szegént el nem felejti,

De mindenkor megtekénti,

Az nyomorultnak könyörgését

Meghallja, s’ megadja kérését.

Kelj föl, Uram, és légy jelen,

Hogy ember erőt ne vegyen,

Az pogányokat hívd elődben,

Ítéld meg erős törvényedben.

Szívekben, Uram, rettentsd meg,

Hogy magokat gondolják meg,

És esmerjék az pogán népek,

Hogy ők is halandó emberek.