Izenget már...

Izenget már valahára

A párosság istene,

Hogy már az ember ágyára

Egy emberné illene.

Nem soká él a halandó,

A jó szerencse múlandó,

Házasodni kellene.

Már a nádat elvetettem,

Melyen véled, hajdani

Gyermekkorunkban, szerettem

Fel s alá lovaglani.

Alkudni kén a lyányokkal,

Akik szótalan bábjokkal

Elúntak már játszani.

Érzem, hogy egy nagy hízakja

Van szívemnek félfelől;

De ki lesz, aki bérakja

Azt a hízakot belől?

Több leány van, mint pillangó,

Válogathatni, de bangó,

Aki nézgél csak elől.

Egynek tetszik szép formája,

Másnak deli termete,

Annak mézes-mázos szája,

Ennek jó természete.

Én is közlöm hát, barátom,

Milyen lesz az én sajátom

Erkőlcse s tekintete.