Izsák sírása

Ó Ábrahám, kopár vagy, mint a hó már,

Mely vén hegyek tetőin vesztegel.

S hideg a szíved, mint e sziklaoltár,

Melyen ifjú véremmel vesztesz el.

Ó Ábrahám, te meddő bölcsességed

S konok hited tesz a szívemre kést.

Az Isten néma, ó de hív az élet,

Süket füled nem hallja énekét?

Ó Ábrahám, te csillagokba nézel

És Sára arcán nem vársz már mosolyt.

De bennem most csírázik az igéret

S te a csírát halálra taposod?

Ó Ábrahám, az Isten messze, fénylő,

Bölcs és magos, te látod, féled őt,

De élni vágyik a fiatal élő

És élni nem bűn még az Úr előtt?

És félni nem bűn fényes kés hegyétől,

Mely megkereste ifjú szívemet.

Ó Ábrahám, az angyalok az égből

Remegve néznek és - könyörgenek.