JÓCZIK JÓNÁS FUTÁSA.

Tűrjek még tovább is? nem! holnap megszököm!

Hadd vesszen mindenem, tűzhelyem, küszöböm...

Ez biztos lakozást úgy se nyujt már nékem,

S hatalmat vesz rajtam annyi ellenségem.

Kik, mik? Nevöket is említem nagy-félve.

A sok gyűjtő, szedő, kérő s több-eféle;

Meglopnak, rám törnek kifeszített ívvel,

Nem kézív, de az is gonoszúl veszít el.

Mindig, mindig fizess, alapíts, adj, segélj!

S tudják szóval: szent cél, s az áldozat csekély...

De nekem nem elég a köszönöm-kamat,

Féltem a huzástól pénzemet, fogamat.

Nem oly régen történt az én megromlásom,

Hogy igy vagyok, eme keserves rováson;

Mentve volt e kegyes csapástól a házam,

Attól hermetice magamat elzártam.

Azt, aki kérni jött, kéréssel előztem,

Kárvallott, káromról hallott panaszt tőlem;

Köszvényes volt? engem a nyilalás szúra,

És békével elment... Hasonszervi kúra!

Ha láttam, hogy jön a legátus, vagy barát,

Nyakamba keríték valami rosz harát;

Eléjökbe mentem; s míg mosolyogtam titkon,

Sajnálkozva mondám: nincsen az úr itthon!

Lutherék, Kálvinék legyenek áldottak,

Hogy egy tudományban meg nem állapodtak!

Így bár melyik részrűl került az egyházfi:

Ez vagyok... az vagyok... el tudtam odázni.

Ki jól rejtőzködvén, jól élt: az én voltam,

Nem adtam, nem kértem, nem forogtam szóban;

Hanem jött a csapás, még pedig egyszerre...

El valék árulva, fel valék fedezve!

Nem tudom: ki által történt ez, s miképen?

Versirást nem űzök, nem jött ki arcképem;

S im Pest- s Bukarestben ösmerve van most a

Jóczik neve, címe, lakhelye s a posta.

S özönlik ív s levél, - szakasszunk fel egy párt, -

Ösmert buzgósága... no hiszen csak azt várd!

Más: jótékony album, tűz, víz, sáska ellen,

Tiszta jövedelme... a zsebedbe szellen!

Barátim unszolván: ím ez elmezsengék!

Hadd élvezzék azok, akik úgy esengék;

Rég érezzük híját egy toronyórának...

Biz azt én is érzem, - jó lesz, ha dudálnak!

Harangot öntetünk, orgonát hozatunk;

Erdőt, nádast irtunk; csatornát vonatunk,

Mert malmunk van, de víz nincsen a zsilipen...

Mind szép lesz, mind jó lesz, - az Isten segitsen!

Hát ez mi? bő s hosszú, - fogadjunk! pap írja;

Csupa kenet s locus, - szinte fog a zsírja;

Próféták szelleme, szentek szava, vére,

Be könnyen is ütnek ma kótyavetyére!

S mit a posta-iszák ilyen rémitőn önt:

A levél gönggyé nő, majd csomag lesz s bőrönd;

Kép, naptár, könyv... s minő szép szóval kisérik!

Summája: hogy mindezt eladottnak nézik!

Végre a bőröndnek keze nő, meg lába,

S ember képében lép a lomos szobába;

Levelét rejtélyes arccal pótolja ki;

Bujdosó... számüzött... egy hires valaki...

Íme a segélyív... hadd lássam!... hm! kérem!

Méltassék leülni; itt a bőrös székem!

Mert mégse tréfaság, modor, ábrázat, hang,

Mind erős bizonyság: itt nagy férfi lappang.

S megyénk legjobbjai segélték emberem,

A nevet s kézirást nagyon jól ösmerem!

10, 50, 100 forint... engedelmet kérve:

Husz pengőt csusztattam én is a kezébe.

Bujdosó nagy férfi! ha még megkaphatlak:

Tudom, hogy melege leend a hátadnak!

A gaznép! az minden cselt, utat jól tud, lát:

- 1, 5, 10-hez maga jegyzett egy-egy nullát!

Ily dolgokat érünk! most különös láz van,

A sok húzás-vonás, »nyomúl csatárláncban«

Mintha bizony ugy is, - hogy veszne a magva!

(Kinek? minek? a lap itt be van szakadva.)

Uszoda, vivoda, kóroda, szálloda,

Képezde, zenede, - adj ide, adj oda!

Könyvtár, képtár, magtár, annyi tár markot tár:

Im, válassz, ha tudsz, hogy melyik vízbe halj már!

Az épitő, mint az írásból is látni,

Hajdan leült elébb pénzét megszámlálni:

Ma nem vetegetik: mi mibe kerülhet?

Bírja még szusszal a jámbor könyörűlet.

Hottentotnak orrát fóka elharapja,

Müncheni sörház lesz víznek áldozatja,

Meggyúl a krinolín szeles ballerínán!

- S... emberiség mozdúlj! ez gyors segélyt kíván!

És panasznak, zsémbnek

Nincsen hossza, végi;

Szent-iványi ének...

S nem is írom én ki.

Azt se: mit tanácsolt

A futásnak éje?

Úta: hová s hogy volt?

Maga hadd beszélje.

Itt vagyok, ahol még sohse voltam: Pesten;

S vele már is eltölt mind lelkem, mind testem;

Ember legyen bárki, hogy meg ne csábúljon...

- Gonosz fátum kisért már jövet az úton.

Gyorskocsin utaztam; ültünk rajta hárman:

Én, egy pap, meg egy nő; szép, hallgatag s gyászban;

Ki ő, mi ő? hol jár ilyen képpel s korral?

Megtudtam, szólván az ügyes konduktorral.

Árva s vagyontalan;... N. hősnek leánya,

Segélyt nem fogad, - de van egy briliántja...

Minek mondjam tovább?... jaj nekem bolondnak...

Kit réz- s üveggel oly gonoszúl befontak!

Későn érkezénk meg; - bérkocsit kiálték! -

- Oh csak másnap sült ki az átkozott játék! -

Soká vitt, sokat kért a kocsis, - fizetem...

Hát a korcsma ott van a másik szegleten!

Majd szállást fogadván jó távol és félre:

Üdűltem, - senki és senkit nem ösmérve;

Nagy város: nagy erdő; mi egy ember s egy fa?

- Tegnapi szép remény oh mint füstbe megy ma!

Elért, elért, mitől otthonról futottam:

Oh én eső elől csorgásba jutottam!

A pénz-kiszórásban itt lehet csak részed,

Ahol a koldulás kitanult művészet!

Otthon kértek sírva, kalap véve, rongyban:

Itt kérnek mosolygva, kesztyűsen, bársonyban;

Asztalnál ív kering, szorgosban, mint a tál,

Itt adj! amott mindegy: adtál, vagy nem adtál!

Tekintélyes férfi s delnő kerül eléd:

Bizony megszaladnál, ha nem szégyenlenéd;

Hanem a torturát ki kell állnod végig,

- S hej, hamis modoruk van ilyenkor nékik!

És így megy mindenütt, utcán és estélyen,

Fördő-, szinház- s zöldben, ember ne reméljen!

Im, ma, asztaltársam, kit én másnak véltem!

Félrehí;... könyvet írt... és fizettet vélem!

Ott hagyva a rongyos korcsmát nagy haragban:

Magamat a Körbe rögtön beirattam;

Elegáns nép: s mindjárt akadt ösmerősöm,

Időmet itt nóbel mulatságban töltöm!

Örűltem, hogy épen nagy vadászat készűl,

Invitálva levén magam is vendégül;

Mulatság és ingyen... ah már fordul sorsom...

S másnap künn voltunk a sík pusztán, a sporton.

Gyönyörű reggel volt, - a tájék megéledt, -

A népesült tanyán víg mozgás, zaj s élet...

Itt lovat nyergeltek, ott ebet córkáztak:

Repesett a szive sok boldog vadásznak.

Magam is örülvén, kiszalad a számon:

Dicső, dicső! s nekem, ki először látom!

Ugy!? szólt egyik kutyász s végigmért mosolygva;

Én nem láttam semmi roszat e dologba’.

Kezdődött és folyt a nagyszerű vadászat:

Nyúl ugrott fel s erre száz eb neki lázadt;

Száz eb és hatvan ló, lovas ugyanannyi

Kezdett a nyúl után szörnyűkép rohanni...

Jól forgott a füles; egy óra, két óra...!

Sántult ló gazdája felpattant más lóra;

Jobbra... balra... vissza... tüskén, bokron s árkon...

Körűlte... utána... par force... minden áron!

Ebgomoly képződik... megvan! ah!... lehetlen!

Öröm s villanyos fény gyúlad a szemekben;

Kéz törik, láb törik, ló s embertag marjúl,

Eh, szót se érdemel... hanem a nyúl... a nyúl...

És ott feküdt a vad, - körűlte a falka, -

Nyúl, valóságos nyúl...!! Megvan füle, farka...

S a mosolygós ember lemetszvén a farkat,

Felém indul vele, - vajjon mit akarhat...?

Megsúgja szomszédom a lovagló sorban:

Vegye el s fizessen tíz forintot gyorsan...!

Nevetség tárgya lesz... ne nézzen oly görbén...

Elő a tizessel... ez itt szokás, - törvény!

Elveszem az izét, s míg forgatom, nézem:

Az a kutya-ember elteszi a pénzem...

Oh, számomra sehol sincs hát menedékhely!

Van mindig ki húz, nyír, van ki koppaszt és fej!

Ugy kell neked Jóczik!

A hátad borsódzik

Az adakozástúl;

Emberség s becsűlet,

Amit kiván tőled:

Megvonod galádul.

Rest többet fáradjon,

Fukar többet adjon:

Büntetés ez s jól van!

Aztán hol járt, mint járt?

Megolvassuk mindjárt

E hires naplóban:

A drága fővárost odahagytam végre...

Vasúton voltam már, utam Bécsnek véve:

A vaggonban nyájas tisztes úr ült mellém,

Beszélgettünk; - gyárnok, vagy bankár, ugy sejtém.

Tárgy volt: szesz, vas, kőszén, cukorgyár stb., -

Valamit bolondul találtam kiköpni...

S hogy à propos: láttam a mozdúlatárúl...

És kisült: hogy sensal s actiákat árúl!

Nem kell tovább vasút; már tornya is látszott:

Mégis alig hittem, hogy elérjük Vácot;

Hol, - mely épen indult - gőzhajóra szálltam,

Izzadtam, lihegve, - boszúsan s ziláltan.

De itt is azonnal kedvetlen hírt hallánk:

Azt, hogy egy gépfűtőt képen csapott a láng;

Szegény!... s egy philanthróp segélni kivánja...

Ég-, föld- s viznek most ez divatos járványa.

Átkozott hely ez is, olyan mint a másik!

Maradnom kellett a közel állomásig,

Hol a partról mondám: sülyedj el miattam!

S pénzem, kicsibe mult, hogy meg nem sirattam.

Fuvarost béreltem, - megadva amit kért, -

Napjára tartással, huszonöt forintért, -

(Gaz tolvaj, ettől se válhattam meg szépen,

Váltóban alkudtunk, s követelt új pénzben).

Hová megyünk, uram? Hajts, amerre tetszik!

Ott hálunk meg, hová elérhetünk estig!

S kisvárosi kocsma kapujának szárnya

Nyílott meg előttünk, hogy az éj leszálla.

El voltam törődve s rögtön lefeküdtem,

De pokoli robaj indult meg fölöttem;

Mi az? hát táncterem, benne pedig bál van:

Legyen szerencsénk ott, instáljuk alássan!

Felkelés kegyetlen, mulatság izetlen...

De már dühben valék, s fizettem... fizettem;

Nagyon megszerettek... meghúztak... megkaptak

A dongó-egyletbe, s casinói tagnak.

Z- falvára értünk harmadik nap délre,

S oda csakugyan a nyájas sors vezérle;

Régi jó barátom, - mint a mult időkben:

Karját, szívét s házát nyitá meg előttem.

Biztosan vehetek hát már lélekzetet...

És kiheverheti lelkem, mit szenvedett!

Nincs kérés, zsarolás, attól védeni fog

A vendégszeretet és a vendégi jog.

Maga a szivesség a kedves házi nő;

Rend s jólét, - hát szobám csínja, csendje minő!

Velem minden lélek megosztja örömit,

Oh, mintha nem is most volnék először itt!

...Egy reggel valamit látok a pamlagon,

Mintegy oda hullva, vagy vetve hanyagon;

Nézem, kiterítem... csinos horgolt paplan...

- De mért lettem rögtön ilyen nyughatatlan...?

A kandallón közel papír hever, - hadd lám:

Szegény nőrokoné... kijátssza... nyolcvan szám...

Tovább az ablakon toll és tintatartó...

Értem... mily cselfogás! ez mégis lázasztó!

Esküszöm, nem írok...! s im »benn a reggeli!«

Hogy tudjam meg most, ha valaki kémleli:

Hány szám van általam megrakva, beírva?

- Két szem porzót tettem gyorsan a papírra.

Hogy ment a reggeli? már nem emlékezem,

Látásom ködös volt s lüktetett vakszemem;

S ködből, zűrzavarból kivált e határzat:

Rögtön menekülni, elhagyni e házat.

Az ívet megnézték: a porzó nem volt ott, -

Mint kötött rab, kit a véletlen feloldott:

Ki és el... ott hagyván e rövid levelet:

,Gyorsan távoznom kell, pajtás, Isten veled!’

Ki s el...! nem az utcán: - a kerten s a bércnek,

De zaj költ s késztett, hogy mégis hátra nézzek:

S ime emelt karok s kiáltás megettem...

Üldöztek... futottam, s meg is menekedtem.

Este lőn, - s bár végkép ki valék merűlve: -

Oh! mégsem a miatt rogytam le a fűre;

Végem, meg kell halnom...! s szememet bezárám...

Jaj, a vánkos alatt feledtem a tárcám...!

Itt végkép megszakad

A Jóczik naplója.

Hova lett? nem látták,

Nincs semmi hang róla.

Tán előkerül még...

Azt bajosan hinném;

Vagy tán eszére tért:

Csuda volna szintén.

Naplóját megkaptam,

Ki is adtam híven, -

S most, kegyes olvasó,

Felkérlek egy íven,

Hogy semmi ne legyen

A tréfából hátra:

Adj néhány forintot

Jóczik sírszobrára!