JÓKAIHOZ

Én kedves cimborám, jó Jókai Mór úr!

Ha te csak halogatsz, úgy járok én pórul,

Itt vagyon október, hűvösebb a cella,

Még sincs a kezemben az igért novella.

Tudod pedig, tudod, a cigány adomát,

Mégse szánod a te kollegádat s komád’.

Énrám szól keserves tanulsága, ládd-é:

Mikor haldokolva vacogott a dádé,

Intvén a napnak, mely boronga télileg:

„Bújkálj! bújkálj! sütnél még, ha lenne kinek!”

Te is írnál pajtás: de majd nem lesz kinek.