JÓSLAT

By Mihály Vörösmarty

Ki mondja meg, mit ád az ég?

Harag, káromlás volt elég;

Gyülöltünk mint kuruc, tatár,

Bánkodtunk mint a puszta vár;

Ügyünk azért

Sikert nem ért.

Pedig neked virulnod kell, o hon,

Lelkünk kihalna hervadásodon.

Hát félre bú és gyűlölet!

Vagy bár gyülöljünk szellemet,

Azt, mely közöttünk lakozott,

És eggyé lenni nem hagyott:

E gyülölet

A szeretet.

Mert még neked virulnod kell, o hon,

Túl és innen sok késő századon.

A gyülöletnél jobb a tett,

Kezdjünk egy újabb életet.

Legyen minden magyar utód

Különb ember, mint apja volt.

Ily áldozat

Mindig szabad.

Mert még neked virulnod kell, o hon,

Vagy szégyen rögzik minden fiadon.

Mi tilt jobbakká válnotok?

Ha eddig pazaroltatok,

S idő, ész, pénz elszóratott

Megvenni a gyalázatot:

Elég az ok

Javulnotok.

Mert még neked virúlnod kell, o hon,

Bár bűneink felhőznek arcodon.

A verseny nyilt, a nemzet él,

Ha egy jobb tagja sem henyél,

Jut ember és kéz, munka, vér;

Mi volna az, mit el nem ér?

S legyen dicsőbb,

Ki tettre főbb.

Mert még neked virulnod kell, o hon,

Ragyogva hírben büszkén, szabadon.

Itt még e föld, mély sírjaiból

Az elhúnyt ősök lelke szól.

Munkát reá s szabad kezet:

Dicső kert lesz a sír felett,

Zöldelni fog

Bérc és homok.

Mert még neked virulnod kell, o hon,

Miért volnál az éggel oly rokon?

Mit a müvészet, tudomány

Csodásat, üdvöst hagy nyomán,

Adjuk meg e hazának azt

A hervadatlan szép tavaszt.

Mult és jövő

Igy egybe nő.

Mert még neked virulnod kell, o hon,

Fölül időn és minden sorsokon.

Vagy nincs erőnk? Az nem lehet:

Ártunk egymásnak eleget.

Lesz költő, szónok és vezér,

És tudomány, mely eget ér;

De tisztelet

A gúny helyett!

Mert még neked virulnod kell, o hon,

A szellemek kincsével gazdagon.

Fut, fárad a sok idegen.

Miért? hogy tápja meglegyen,

S mi tőlük várjuk a csodát

Fölékesítni e hazát?

E jog nekünk

Szent örökünk.

És még neked virulnod kell, o hon,

Vérünknek lángja ég oltárodon.

Kié e hon, ha nem miénk?

Ha érte mindent megtevénk,

Ha tiszta kézzel áldozánk,

S lettünk, mi eddig nem valánk:

Nincs hatalom,

Mely visszanyom.

És még neked virulnod kell, o hon,

Mert isten, ember virraszt pártodon.