Jaj csak panaszt ne

Jaj csak panaszt ne s gyáva könnyeket,

Az ember sajnál avagy kinevet:

Mindegy, mindkettő dölyfnek gyermeke

És megvető felsőbbség érzete.

Kínjára is még büszke kebelem,

Azért ne szánjon soha senki sem.

Ha elbirom, mit a sors rám vezet,

Nem kell hogy más sajnáljon engemet;

Ha nem birom, ha vesztek a csatán,

Ne tudja azt is senki, hogy bukám.