Jaj, mesék könyve!

Aranyom is van néha-néha

meg sziporkázó tűz-gyémántom

s kincseskamrák pántos zárát

verő fejszével sohse bántom.

Csókot is kapok néha-néha,

Mámoros, áldó viadallal –

enyém az éj, a csillagtenger

s a rámkacagó, piros hajnal.

Mikor akarom: rózsás arcom,

mikor akarom: néma halvány –

ezer könyvem van, komoly képű,

mély bölcsességgel minden lapján.

S elgondolkozom mégis, mégis:

álmaimon ma élet törtet –

s aztán énekkel, könnyel, jajjal

megsiratom a meséskönyvet!