Japán módon

A holdat is felhő takarja néha

És elsötétül néha a nap is.

Szívem szerelme, sokszor fáj a tréfa

S borongok én a boldogságban is.

Hogy hűtelen vagy, jól tudom nagyon rég

És leveledet régen összetéptem,

De végső csókod ott ég ajkamon még,

Mint hő pecsét a szerelmes levélen.

Fejem havas már, mint a Fuzijáma,

Mely tengerekre néz magányosan,

De tövében nyit még tavasz virága

S szívemben is még olykor vágy fogan.

Egy régesrégi hercegnőt imádok,

Akit nem csókolt földi ajk soha,

Aki e tájon szerelemre vágyott

S e dalban él elhervadt mosolya...