Japán módra

A sóhaj és a felhő összeérnek

Valahol szűz magasban csöndesen -

S a felhő szól: én szomorú fivérem,

Ölelkezzünk a tündöklő egen!

A rózsák és a vágyak haldokolnak,

Ha jő a két kertész, a tél s halál -

S a rózsák szólnak: ott leszünk maholnap

Az égi kertben, hol örök a nyár!

A tengeren eltűnnek a vitorlák

S a fellegek eltűnnek az egen.

Van valahol egy tenger és egy ország,

Mely vitorlátlan és felhőtelen.