Japáni módon

Álmomban varjak károgtak a fákon,

Melyek tavaszi alkonyban remegtek.

Az életem is ilyen furcsa álom,

Csak egy való, hogy oly fájón szeretlek!

A kertben ültünk nyári ünnepélyen,

Smaragd füvön topáz bor csillogott ránk,

Arany nap tündökölt az azúr égen

S peregtek gyémánt homokként az órák.

A temetőben oly furcsák a hantok,

Mikor víg napfény megcsókolja őket

S csattog fölöttük a tavaszi dalnok.

A szerelmem is ilyen temetőkert!

A távoli hercegnő egyre késik,

De én kék lampion mellett virrasztok.

Új holdra nézek, sóhajtok az égig

S megcsókolok egy ismeretlen arcot!