Japánosan [2]

Az őszben mindig ott van a tavaszból

Egy lomb, egy dallam, egy csillag s nekem

Borús vágyamban, mely feléd barangol,

Még integet az első szerelem.

Örök tajfun dúl sorsom óceánján,

Vágyak hajóit elsüllyesztve mind,

Én nézem e dúlást dalolva, árván

S szemed kékjéből üdvök ege int.

A kert mélyében alszanak szelíden

A bús virágok. Hűs éjszaka van.

Szerelmünk napja tűntén árva szívem

Így álmodik felőled hasztalan.

Egy pók sző hálót gondosan az éjben,

Két jázminág közt a mély csendbe sző.

Szívem s szíved közt a gyorslábú évek

Igy szőnek szálat s kész a szemfedő.