Járvány

A városon a múlás szárnya reszket,

némák, mogorvák mind az emberek,

a házakon jelző piros keresztek,

az arcokon megdermedt döbbenet.

Az orvosok sötét ruhába lépnek

a hánykolódó szenvedők köré,

s a fürge higany - szótalan itélet -

felszökken a piros vonal fölé.

Benn vacsorálnak... nincs ott kedv, mosoly,

tompán csörög a villa és a tál,

fel-felkel egyik, sír és szótlan áll.

A zord apákon terhes gyászos árny van,

s az orvosságszagú sötét szobában

egy lázas arcu ifju haldokol.