Játék első szemüvegemmel

Messze

lát már szemem, áldott ködökbe veszve.

Tükrén

csak tengerekről, ormokról vetül fény.

Távol

nap tündököl neki és hold világol.

Hegység

hűs tisztasága, csillagos, nagy egység.

Nem mer

közelbe nézni, rút a föld, az ember.

Fájóbb

ami valóság, mint e vaksi hályog.

Ottan

fut a világ. Vagy tőle én futottam?

Lencsém,

mondd, megleled-e messze-szállt szerencsém?

Tiszta

gyermekkorom reggeljét hozd te vissza.

Kristály

gyémánt-havat, melytől gyöngyös a friss táj.

Békét,

anyám szemének túlvilági kékét.

Rendet,

apám kezét, ki engem el nem enged.

Ámbra

zsarátnokot, mely rádereng szobámra.

Lássam

a régi képet rajtad égi másban.

Ablak,

mutasd nekem, hol az a boldogabb lak?