JAZZ

Nappal?... Finom zenét, hogy a szférák

testvérként mosolyogjanak az élet tetején rád!

Hogy zúgjon, ömöljön a lélek, a klasszikus mámor

s a szív is feszüljön a serleg szárnyas italától!

De este?... A ráncos, a megrogyott élet

csak szakszofon-hangra ha mozdul, ha éled!

És felneszel, csiklandozva, a dobra és az oboára

s a triangulumra, a jazz megőrült szavára!

Hisz őrült vagy magad is! Csak nem tagadod tán!

Ki hazugsághoz menekülsz, mert igazad fogytán!

Ki csupa rikító színre meg ízre vagy éhes!

Kinek a nyelvén az édes keserű s a keserű édes!

Jazz!... Dübörögve, zúgva, bömbölve, rikoltva

fuss át szívemen dermedtségemből kioldva!

Szemérmem fínom fátyolszövetjét szakítsd át

és súgd a fülembe az útszéli boldogság nyitját!

Hadd reszkessek belé, hadd érezzem arcomnak bőrén

a szégyenem pírját, hogy itt vagyok én is úgy: pőrén,

mint a mélyhegedű, mely nem néz a tisztátlan kézre,

ha húrjait tépi; csak felbúg s nem is veszi észre...