Jéghegyet építek

Ezt a szikrázó, havas világot

soha, de soha el nem éred,

ahol én hegyet hordok össze

jégből és hóból, vakfehéret.

Azt akarom, hogy a kelő Nap

isteni, szűzi csodát lásson;

s ha minden démon rámesküdnék:

hideg marad a kézfogásom.

A jó Isten a jégvirágok

szírmait ide szórva adja

és így lakom a fehér várban

én, jégvilágok jéglovagja.

De ha gonoszul érzem olykor,

hogy az élet így hideg, árva,

s hogy a jégcsúcsból Vezúv készül,

s a hóból ízzó, vörös láva; –

imádkozom bús miserérét,

írgalmat esdve felrivalgok

és jégvilágom jégvárában

megkondulnak a jégharangok.