JELEN ÉS MULT.

A jelennek dús mezőin

Minden élet hervadás;

A bú, a kéj tünedékeny,

Öröklő a változás.

Ami benne szép tenyészik,

Úgy lehet csak a tiéd,

Ha letördelted virágit,

Kellemét ha ízleléd.

Isten új percet teremthet,

Múltat nem hoz vissza ő;

A nem éldelt óra elfogy,

Újra nem teremthető.

A jelennek éleményi

Képzik a szép múltakat,

S por fiának sírig adnak

Istenítő álmokat.

Éldeld, szedd hát a jelennek

Kellemdús virágait,

Ők hímzik majd rózsaszínnel

Agg korodnak alkonyit;

S ha a szép emlékezetnek

Holdvilága rád derűl

Fölkelnek, kiket sirattál,

A koporsó éjibűl.