JELENTÉS

Bús, sáppadó poéta-ember,

Édes, bús nóták dalolója,

Még egy tavaszt várt türelemmel.

S ahogy megjött a fecske, gólya,

Ahogy az élet újra támadt,

Elébe nyargalt a halálnak,

Meghalt, amikor minden éled,

Csak azért, mert hát: szép az élet!

Tele volt a szíve még dallal,

Csak a tüdője volt a fogytán,

Nem harcolt, szegény diadallal,

A fátum ujjong összerogytán.

Bús, sáppadó poéta-ember

Szivében dallal, szerelemmel,

Nagy szomjúsággal sírba lépett

Csak azért, mert hát: szép az élet!