JESZENSZKY MIKLÓSHOZ

Barátom, egy magyar hazádfia

Magyar köszöntést küld neked: fogadd

Oly tiszta szívvel, milyenből ered.

Nem írok a világnak dolgai

És a hazában támadt bú felől,

Oh mert hogy ezt leírjam, nem levél,

De Hunniának tére is csekély.

Sőt a nagy ég is szűk, bár messze hat;

Nem írok életemről, gondjaimról,

Ifjú napomnak csendes alkonyáról:

Hanem csak arról, hogy mint nemzeti

Dísznek serénykedő hű tisztelőjét

Tisztellek én is, Miklós, tégedet.

Maradj utadban, s tartsd ezt holtodig:

„Nagy az, ki a hazát naggyá teszi.”

Ki kényen él, ugyan boldog lehet;

De mint tünő árnyék, ha elsuhan,

Sírverse ez lesz: „volt, de nincs szegény!”

Fáradj, s ne irtózz, hogy csekély leszen

Müved hazánk nagy építményiben;

Morzsát vigyünk csak, s töltsünk hézagot,

Sok morzsa dombbá, domb heggyé leszen,

Naggyá, magassá, mint a Tátrabérc.