Jó a bor

Kiköltözött azoknak

Az ész kabak fejekből,

Kik vízbe telhetetlen

Lúdnak való torokkal

A bort merik gyalázni.

A bort! az éltető bort!

A bort! ama nagy Isten

Képére alkotódott

Bölcs ember oktatóját.

Be messze elfajultak

Noé atyánk eszétől,

Ki a töméntelen víz

Peshedt nyomát azonnal

Borfával ülteté be.

Áldott emlékezetben

Maradjon én elöttem,

Mert én ha rá botolnék

Száraz porára, tüstént

Jó borral önteném meg.

Héj, kár gyalázni a bort!

Hiszen ha a garadra

Felöntök én, ki nállam

Az ég alatt vitézebb?

A legnagyobb vezér sem

Furfangol oly manővert,

Mint a fejembe készül.

Elbújhat a világnak

Minden mihaszna bölcse,

Ha néha kótyogóson

A fizikába vágok

Vagy astronómizálok.

Forog nekem nap és föld,

Sőt a sut is megindúl. -

Ha én amúgy busáson

A torkomat megöntöm:

Hozzám jöhetsz tanúlni

Bízvást akármi nyelvet;

Úgy tudok beszélni,

Hogy egy igaz teremtés

Sem érti e világon.

Ha a fejem nem ollyan,

Amint magam szeretném,

Egyszerre fínumabb észt

Tudok belé locsolni.

Rebelliót ha érzek

Belső monarchiámba:

Egy jó palack-kommandó

Lecsendesíti tüstént.

Ki a király, ha én nem!

Héj, kár gyalázni a bort!