Jó hír

Ó repülő, ki járod az égbolt

pusztáit e hős, marcona mezben,

fényes szíjakkal, fölfedezőként,

s hajadban a csillagok illata érzik:

mondj végre egy szót ennek a fáradt,

kétségbe hullott emberiségnek,

öngyilkosoknak és a hitetlen

költőknek is, kik földre borulnak:

nemcsak rekordról: adj te nagyobb hírt,

nagy hírt, igaz hírt, add ama jó hírt,

mit ősi népek vettek örülve.

Láttál-e roppant fényt a magasban?

Láttál-e jelt, hogy érdemes élni?

Láttál-e ott fönn néha egy angyalt?