Jó pásztor

Engedjétek hozzám a kisdedet mind,

A gyermeket, az ifjút, aki jő,

Kinek szeméből még a jó remény int

S kit vár a jobb, az eljövő idő.

Kinek szívében még virágos éden

Friss harmata és dús illata van,

Ki járva füstös és ködös vidéken,

Még aranyos derűs és vágytalan.

Hadd lássam kék s bársony tekintetükben

A víg napot, a távoli tavaszt,

Mely ott kereng még az azúros űrben,

Ó vártam és hiába vártam azt.

S hadd fogjam én szelíd körtáncba lépve

A kezüket, mely ég felé repes

- S majd síromon dalolva és zenélve

Üzennek, ha örökre este lesz.