Jóakarat

„Én jót akartam, - s minden rosszra vált...”

Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés,

Mellyel a szív magának ád halált,

S önnön hajába markol szaggatón

A Kétségbeesés?!

„Én jót akartam.

Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -

Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -

S az megindult alattam,

Mint a horkanó paripa, vadul.

Egy tégla nem tetszett a templomfalban,

Megmozgattam, - s a templom összedőlt.

Én jót akartam”

Mikor eljő az ítéletnek napja,

A végső nap

S a maga jussát minden szív kikapja,

Mikor a Bíró rátekint merőn:

Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,

Egy hópehely a másik serpenyőn;

Lángtengerek közt keskeny tejfolyó,

Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:

Jóakarat - elég lesz ez a szó?...