Jól van így

Békét kötöttem sorssal és világgal,

Letettem én a fegyvert csöndesen,

Beszélgetek madárral és virággal,

Szerelmem is már csillagszerelem.

A felhők útján szállok víg egeknek,

A szellők szárnyán utazom tova,

A vágyaim hattyúi énekelnek

Utolsót, szépet, mely nem lesz soha.

Kezet fogok mélázón a halállal

S a temetőket járom egyre én,

Az öröm sírján ülök, mint az árva,

Magányos varjú ül a jegenyén.