JOLÁHOZ

Nyájas szerelme szűz Jolám szivének,

Ha ömlesz át az édes ajkakon,

Ha fognak égni csókid arcomon,

A rég kivántak, szép szád csattanási?

O mint ohajtám gerjedő tüzemben,

Hogy benned oltsam lobbanásait;

O mint esengék, hogy kivánatimnak

Benned legyen határa s vége is,

S lánggal tapadt a vágyó szem valódba:

Nyugtot vadásztam hószín melleden,

Csillám szemednek ép sugáriban,

Az ifjú termet mozdulásiban,

Élettel ömlő szózatod dalában,

És ami bájoló volt mindenütt;

De nyugtatót nem, több vágyást szereztem,

S jobban hevültek vérem kényei. -

Adj csókot, oh az elsőt életemben!

Ha tudsz szeretni, szánj meg, adj Jola.

S ha visszakéred, csókká ömlöm át,

Oly hevessé, mint a déli nap,

S ez mind tiéd lesz, - csak tiéd, Jola!