Jólész

Jólész -: felsőgömöri kis falu -

Bűbájosan most mért zeng a neved?

S mért jut eszembe éppen most és itt?

Jólész - a lelked oly messze virít,

Mint Negojtól a Gerlachfalvi csúcs;

Mint Szebentől a pelsőci hegyek -

Mint a Leány-kő: Anyám lány-kora.

Jólész - oly messze virít a neved.

De erdők, erdők vannak itt és - ott.

Erdők, erdők, szűzek, hallgatagok -

Erdők ölén itt vándorolgatok -

S érzem, Jólész, a neved illatát.

Erdőid ölén tűzte fel Anyám

Sírba-vitt menyasszonyi fátyolát -

S feltűzte tiszta kézzel, öntudatlan

Mindazt, mibe én belesodortattam:

Minden bűnömet s minden versemet.

Jó-lész?? kérdezte komolyan Anyám.

Bár felelhettem volna: Jó-leszek.

Erdők, mélyek, szűzek, hallgatagok:

Ó, erdők, erdők vannak ott és - itt.

Erdőt lélekzelt gyönge tüdejével

Anyám, s beszívta erdők titkait.

És erdő-mester volt a nagyapám.

Én nem vagyok az erdők Mestere -

Az erdők az én nagy Mestereim.

Úgy ülök a sziklák közt hallgatag:

A legnagyobb Iskola padjain.

Jólész, felsőgömöri kis falu:

Három kislány hajdani otthona,

Van-e most körülötted olyan béke,

Mint itt, hol léptem puhítja moha?

Van-e most körülötted olyan Béke

Jólész, amilyet én kívánok Néked?

Míg dübörög észak felé a föld,

S északi-fényként ezer-faluk égnek?!!