Jön

Magányos út, november, éjszaka,

Koromsötét.

Valaki jön mögöttem,

Súlyosan jön:

Hallom léptei döngő ütemét.

Eremben lassan hűlni kezd a vér, -

De nem sietek, már nem sietek,

Tudom, hogy úgyis mindjárt utolér.

Lehajtom a fejem.

Ez már nem félelem,

Ez már az Ámen halk mozdulata:

Az irgalmatlan léptű idegen

Hadd jöjjön hát. -

Oltson el minden kis-ablaknyi fényt

Csalóka fényt, -

Tegye teljessé ezt az éjszakát.

Jön.

Nagy, mérföldnyelő léptekkel halad,

Most, itt, itt lesz a nagy találkozás,

Ahol megálltam,

E haldokló lámpavilág alatt.

Most! - Elment.

Elment, és szóba sem állott velem,

Csak megnézett a kalapja alól

Akár az élet és a szerelem.