Jönnek-e még?

Nagyon sok szép csodát, nagyon sok mély csodát

Bámultak szemeim, e nagyok és e mélyek

S az élet, e csoda, előttem oly sekély lett,

Mint agyontaposott, megúnt, fakó brokát.

Mozgófényképeit rövidlátó szemekkel

Könnyezve nézem én és zaja fáj nagyon.

Melódiáit vén verkliktől hallgatom

És fázós ébredést hoz nékem mind a reggel.

Jönnek-e még napok, melyek üdítve jönnek,

Tavaszok viharát hozván a szenvedőnek,

Kacagó kék eget, aranyos hajakat,

Pán édes fuvoláját, szüzek víg énekét?

Jönnek-e még napok, melyek a nap alatt

Új csodát hoznak és új örömök egét?