Jóvátétel nélkül?

Autósziréna szólt, s én hátraléptem.

Ép idejében.

Léphettem volna ép úgy előre is.

Virágcserép zuhant

Az emeletről az utca kövére.

Pár másodpercen mult csak az egész:

Vérem hullt volna a virág tövére.

Nap-nap után

Zajlik ádázul az ütközet bennem.

S hogy nem tör ki rajtam egy szörnyű kór:

Parányi győztes

Véglények seregének köszönhetem.

Az ellentábor győz, és meghalok.

A tenyeremben és a csillagokban

A nagy Mementó sötéten ragyog.

S még nem mehetek, mert adós vagyok.

S vannak már drágák, kik előre mentek,

Örök hitelezők.

Akiknek én már nem fizethetek

Semmit.

Egy élet harcát vesztettem el én,

Egy mély, igaz élettel tartozom

Istennek, embereknek

Jóvátétel címén.

Mindíg vártam: eljön az én időm.

Nem jött az én időm.

S kopik a szív, pusztít a kór, zuhan a kő, gázol a gép.

Jaj, megfizetni lesz-e még időm

Az életem nagy jóvátételét? - -