Juhásznóta

Szeged táján, réges-régen

A füvellő téres réten

Etelének tábora volt,

Az ükapám ottan dalolt.

Juhászlegény, szegény legény

Bandukolt a Tisza szegén,

Talált egyszer egy nagy kardot,

Öreg isten kardja, az volt.

Neki a kard minek kellett?

Ő csak járt a Tisza mellett,

Nézte a csillagos eget,

Meg a bárány-fellegeket.

Nézte egy lány csillagszemét,

Amely fényes, amely setét

S míg a hadak egyre jártak,

Átnótázott éjszakákat.

Juhászlegény, régi legény,

Az utódod így lettem én,

Csillagos ég, bárányfelleg,

Tőlük neked mit üzenjek?

Hogy a hadak járnak ma is?

Lányok csillagszeme hamis?

Juhászlegény sorsa bánat

S átkoznom kell ükapámat?