Julishoz.

Nézd Julisom! melly vágyakodó bongással ügyekszik

a’ Mádi bornak két darázs

mennyei balsamihoz!

Lejtegető lebegések utánn ajakára repűlnek

a’ mézpohárnak, szürcsölik

a’ veszedelmes aranyt,

bátran ereszkedvén álnok síkjára; ‘s megázván

elvégre zsembes szárnyaik,

átölelik tüzesen

egymást. Már ez esik, társátúl visszanyomatván,

a’ híg halálnak, már amaz,

illatos enyve közé.

Játszani gondolnád őköt, szerelemre hevűlni

a’ lépes áldomás utánn.

Ők pedig azt ügyelik,

mellyike éllyen meg, bátor révpartra kimászván

társának ázott vállainn,

‘s mellyike bukjon alá?

Illyenek ám Julisom! kik csak nyereségnek okáért

kötnek szerelmes frígyeket!

Egybekelések utánn

egymás’ kincseihez férvén, a’ mocskos irígység

megtántoríttya szíveket.

Szürcsölik a’ gyönyörű

balsamokot mérték nélkűl, kiki mostoha szemmel

nézvén az édes kelyheket,

mellyeket ínnye szerínt

élő társa ürit, ‘s ha talán köz örömre fakadni,

‘s egymás’ ölében látszanak

mennyei szívlebegést

érzeni némellykor, még csüggedezéssek alatt is

mind azt arányzák gondgyaik,

mellyik eredgyen előbb,

kincsmaradéki utánn pihegő társának ölébűl,

mélly gyásszal átvontt hintajánn,

érdemes Őseihez?