JULISKA SÍRKÖVÉRE

Midőn a roncsolt anyagon

Diadalmas lelked megállt;

S megnézve bátran a halált,

Hittel, reménnyel gazdagon

Indult nem földi útakon,

Egy volt közös, szent vigaszunk

A LÉLEK ÉL: találkozunk!

Férj, szüle, testvérnek szakad érted szíve, Juliskám!

Csak, ki legárvább lőn, egy mosolyog: csecsemőd.

Benne mi kárpótlást keresünk nő, néne, leányért;

Jaj neki: búra ha nő, hol keres édesanyát!