Július

Mint az ölyv két bús madárra

vigyázatlan gyenge párra

úgy jött ránk e szerelem

mint a zápor a határra

mint a nyári zivatar

oly borusan és hamar.

Most a felhők alatt állunk

csillagokra nem találunk:

minden csillag elaludt.

Vigyázz! most az éjben járunk:

sillanó síkos az út -

ki tudhatja, hova jut?

Láttam amint szeme retten -

ó a boldogság kegyetlen,

nem valami víg dolog -

láttam amint sír ijedten

s mint veszélytől aki bus

finom feje rám borul.

Hallottam hogy hangja csuklott

láttam lelkében a poklot:

szeme fényes ablakán

félős lelke majd kiugrott

óriási ablakán,

amint fölvetette rám!