JÚNIUS 21

Csengő-bongó versikével

Hát köszöntsük a nyarat,

Amely eljött, amely itt van,

Utcáinkban, házainkban,

S most már végre itt marad.

Nem a március van mostan,

Nem van most az április,

Amit hőben most mi élünk,

Megirigyelheti tőlünk

Szicilia, Kápri is.

Mostan érik a cseresznye,

Mostan érik meg a meggy,

Most szakítunk klubbal, körrel,

És az ember most gyönyörrel

Főszezonra Tönkre megy.

Demokratán izzaszt a nap,

Úrt, nemest és nem nemest,

És szerelmi lázba kapva

Szüli nékünk napról-napra

A fagylaltost és jegest.

Mire majd a szüret eljön,

Mit várunk nem kevesen,

Vaskarika lesz a fából,

Kenyér addig a buzából,

És belőlünk szerecsen.

Hájas-súlyos mozdulattal

A nagyerdőn steppelünk

S mert játék kell az embernek,

Híjával a lóversenynek,

Gutaütést tippelünk.

Már a híres jobb jövőben,

Minden hitünk odalett,

Csak csodálkozunk veszettül,

Hogy befagy a nagy melegtül

Mindennemű kabarett.

A meleg az egész várost

Múmiává érlelte,

Ebben a nagy hő-hű-hóban

Nem menekülünk olcsóbban,

Mint bifsztekké spékelve.

S akinek a jókedvéből

Még maradt egy cseppecske,

Azt e pompás humor-versem

- Kimondani van ám merszem -

Bizonyosan elvette.