JUTTA ŐRGRÓFNÉ.

Jutta grófné gyönge sajkán száll

Át a Rajnán szép holdvilágnál;

Cselédnő vonja a lapátot;

S ő szól: »a két hullát nem látod,

Melyek hogy haladunk,

Kísérik csolnakunk?...

Oly gyászosan úsznak a holtak!

Lovag volt mind, - lángkedvvel, ifjan

Hűséget eskve karjaimban:

Hogy hitszegő egyik se légyen,

Azt biztosítni kelle nékem:

S őket megfogatám

S a vízbe fojtatám...

Oly gyászosan úsznak a holtak!«

A nő evez, - s míg Jutta harsány

Kacajt üt a csendet zavarván:

Két hulla a vízből csipőig,

Feltartott ujjal kiütődik,

Mint ki esküt teszen, -

Szemök néz mereven...

Oly gyászosan úsznak a holtak!