K. MATILD SZÁMÁRA

Lászlót köszöntök, nem László-napot,

Mert a nap elrepűl, s a gyors idő

A fergetegnél gyorsabb szárnyakon

Rabolja tőlünk kurta éveit.

De László Bácsi, akit tisztelünk,

És kin szeretve függnek vágyaink,

Maradjon élve hosszan s boldogúl,

S úgy hulljanak le róla évei,

Mint a megáldott fárol a virág,

Hol a lehulltat új s szebb váltja fel,

Míg végre a tökélynek napja jő,

S minden virágért élettel fizet.

Értetlen ajkkal ennyit mondhatunk,

De mély szivünkben írva több vagyon,

Mely, mint fejünk meghajtja most magát,

S László-napon vidámon ünnepet tart.